|
Lippai Roland
A Jobbik az SZDSZ által képviselt pusztító
liberalizmusra adott társadalmi immunreakció – állítja az MNO-nak Bogár László,
a nemzeti radikális párt közel 15 százalékos EP-választási eredményét
értékelve. Az MSZP-ről megjegyzi: elpusztul a parazita, de vége a gazdaállatnak
is. Szavai szerint a Fidesznek rendívül erős mandátuma van, s döntően a
„liberálisok” destruktív értékrendje eredményezte a káoszközeli állapotokat
Magyarországon. Interjúnk.
– Vasárnap lezajlott Magyarország
életében a második európai parlamenti választás, amelynek célja, hogy magyar
képviselőket küldjön Brüsszelbe, lehetőség szerint a magyar érdekeket
képviselve. Voltaképpen miről szól egy ilyen választás, s mi a tétje ennek? A
kiküldött képviselőknek van lehetőségük feladatuk hatékony ellátására?
– E választás az Európai Parlamentről, annak összetételéről,
illetve arról szól, hogy a nemzetek által delegált képviselők mit és hogyan
tudnak tenni részben Európa – mint közösség – fejlődése, részben pedig teljesen
természetesen a saját nemzeti hasznuk előmozdítása érdekében. Ez az alapvető cél
1979, vagyis amióta közvetlenül választják meg e politikusokat. Azonban
szembesülni kell azzal is: jelentős mértékben a belpolitikáról is szól ez a
választás. Ez az elmúlt 30 év alatt végig így volt. Minél inkább belpolitikai
tétje van – vagyis lakmuszpapírként jelzi a belpolitikai konfliktusok
intenzitását –, annál nagyobb a részvétel is. Ha csak kizárólag Európáról szól
– mint például Szlovákia esetében –, nagyon alacsony részvételi aránnyal kell
beérnie a politikusoknak.
– Európa nem érdekli az embereket?
– Az európai ügyek iránti érdeklődés általában
is, de a frissen csatlakozott országokban még inkább alacsony. Hogy ennek mi az
oka, pontosan beazonosítani nagyon nehéz. Oka lehet az informálatlanság,
illetve a motiváció hiánya is. Vagy éppen ellenkezőleg: az emberek nagyjából
tisztában vannak a folyamatokkal, ám lesújtó véleménnyel vannak azokról, s nem
értik azt sem, hogy nekik mi közük van az európai procedúrákhoz. Ebből a
szempontból az Európai Uniónak már évtizedek óta szembe kell néznie az időnként
felbukkanó válságokkal. Emlékezzünk, az unió polgárai népszavazáson hiúsítottak
meg nagy erejű szerződéseket, majd nagyon visszatetsző módon rövid idő után
újra szavaztattak, láthatóan annak érdekében, hogy mindenáron keresztülvigyék
egy szűk elit akaratát. Az EU nincsen jó állapotban, s nemcsak a válság miatt,
hanem azért is, mert az utóbbi évtizedekben a legtöbb gazdasági, társadalmi
kérdésben egyre nehezebben találja a megoldásokat. Emellett egyre nehezebben
tudja elfogadtatni a tömegekkel azt is, hogy mindez az ő érdekében történik. A
térségben kiemelkedően magas magyar részvételi arány azt mutatja: komoly
belpolitikai tétje volt a választásnak. Ez a választás alapvetően nem
Európáról, hanem belpolitikáról szól, Magyarországon pedig különösen így van ez.
– Ezzel a 14 képviselőt felmutató nagy arányú győzelemmel milyen
lehetőségei vannak a Fidesznek Brüsszelben, és milyenek itthon?
– Viszonylag mérsékeltnek érzem a lehetőségeket,
ám ez korántsem a Fidesz hibája. Az elmúlt öt év tanulsága szerint jól látszik,
hogy a Fidesz képviselői eddig és a jövőben is mindent megtettek és megtesznek
majd annak érdekében, hogy a nemzeti érdekeket képviseljék. De magának az
Európai Parlamentnek az uralmi rendben elfoglalt helye is olyan, hogy inkább
konzultatív testületként működik. A jelentősége jobbára abban áll, hogy
bizonyos nagy kérdésekben oppozíciós álláspontot lehet elfoglalni, vagyis ha
valamilyen nagy felháborodást kiváltó folyamat indulna el, akkor van mód annak
megakadályozására. A parlament pozitív szerepet játszik ekkor; ilyen volt,
amikor az 1990-es években létre akarták hozni a multinacionális vállalatok
világméretű „alkotmányát”, ami azt jelentette volna, hogy a globális
vállalatoknak olyan – abszolút – többletjogaik lettek volna a lokalitások
felett, amelyek az eddigieknél is kiszolgáltatottabb helyzetbe hozták volna
őket. Ez egy világméretű egyezségrendszer lett volna, s noha az OECD már
elfogadta, az Európai Unió ezt megakadályozta.
A tervet az Európai Parlament éles viták után
visszautasította, mint olyan kísérletet, amely Európán belül, de különösen
annak keleti régiójában különösen romboló hatást fejtett volna ki. Ez
bizonyítja, hogy az EP képes megállítani pusztító folyamatokat, de maga
képtelen olyan átalakulásoknak az élére állni, amelyekre pedig égető szükség
lenne.
A tematizáció általában nem a leglényegesebb
kérdésekkel foglalkozik, nem a legfontosabb társadalmi-gazdasági problémákat
hozza előtérbe, hanem sokkal inkább a liberális tematizáció közhelyeit. A
kérdések, amelyeket többnyire a liberális pártok vetnek fel – emberi jogok,
kisebbségek jogai – fontosak, de az esetek többségében mégis kiderül, hogy a
valamilyen értelemben deviáns kisebbségek jogait védik túldimenzionáltan és
ezzel a többségi társadalom működési mechanizmusait akadályozzák, gátolják,
roncsolják. És nem lehet nem észrevenni, hogy gazdasági értelemben is a
neoliberális gazdaságfilozófia az uralkodó. Vegyesnek érzem az általános
teljesítményt, s kétségtelen, a pártcsaládhoz tartozás fegyelmező ereje is
akadály a nemzeti érdekek érvényesítésében.
– Alig hatvanezer szavazatot kapott az SZDSZ, úgy tűnik, hogy most
megmutatkozott valódi társadalmi „támogatottságuk”. Végük van, vagy képesek ezt
is túlélni?
– Ha figyelembe vesszük a rendszerváltás körüli
támogatottságukat, akkor valóban egy megrendítő folyamatot látunk. Ebben a
magyar társadalom azon felismerése érlelődik, hogy az SZDSZ politikai pártnak
látszik, de nem az, hanem a globális hatalomgazdaság birodalmi rendszerének,
érdekeinek a közvetlen, esszenciális képviselője. Ha ragaszkodunk ahhoz, hogy
ez egy párt, bár inkább birodalmi helytartó, akkor a rendszerváltás
történetének a legszélsőségesebb pártja ez, mert abszolút és kizárólag
vegytiszta módon képviseli a globális hatalom érdekeit. Az SZDSZ elitje is így
fogalmaz; az egyik főemberük mondta nem is olyan régen: lehet, hogy 1-2
százalékon állunk, de az SZDSZ büszke lehet arra, hogy az egész rendszerváltás
az SZDSZ forgatókönyve alapján ment végbe. Lehet, hogy ezt ő elhiszi és valóban
büszke is rá, de ott téved nagyot, hogy a magyar társadalomnak erről teljesen
más a véleménye. A nemzet 99 százaléka társadalmi, gazdasági és kulturális
értelemben rendkívül pusztítónak véli a birodalmi érdekek gátlástalan, cinikus
és kollaboráns kiszolgálását. Azt, amit az SZDSZ művel. Erről a lepusztulási
lejtőről nagyon nehéz lesz visszafordulni. Ez pedig döntően és alapvetően az
SZDSZ-nek köszönhető.
Milliók önpusztítása
– Sok minden köthető e pár százalékos párthoz: drogliberalizáció, a
közoktatás átalakítása – fennáll a veszélye, hogy ezek eredménye a felelősséget
nem vállaló és csak a maga érdekei mentén cselekvő individualista egyén lehet.
Küzdenek az azonos neműek jogainak kiszélesítéséért a család tönkretétele
mellett. Lehetne sorolni. Mi a történelmi bűne az SZDSZ-nek?
– Minden birodalmi helytartónak kettős feladata
van. Az egyik, hogy a birodalmi szivattyúk zavartalanul működhessenek. Ennek
kitűnően eleget is tett. Ugyan nem SZDSZ-es színekben, de az értékválasztás
mentén az SZDSZ emberei minden pártban és kormányban jelen voltak, s így
követték a liberalizáció, a dereguláció, a privatizáció parancsát. Másik
feladatuk, hogy féken tartsák a kifosztott bennszülöttet. Ennek egyik
legcélszerűbb formája, ha szétroncsolják az emberek agyát és a lelkét. Ha
képtelenné válnak az önmagukhoz való reflexív viszony kialakítására, ha nem
érzékelik a tényleges helyzetet, akkor bármit meg lehet velük tenni egy
bizonyos ponton túl. Ma már több millióan vannak ebben az országban, akik
lelkesen és önként pusztítják önmagukat szimbolikus és fizikai értelemben is.
Ennek pedig az SZDSZ és az általa képviselt pusztító és destruktív értékrend az
oka. Ha ugyanis ez az önreflexiós viszony egészségesen működik, akkor a
fegyelmezés eszköze a nyers erőszak lehet csak, amely gyakran nem is olyan
hatásos. Sokkal olcsóbb és energiatakarékosabb az oktatáson, a kultúrán és a
médián keresztül elindítani és végigvinni a pusztító folyamatokat. Ez a
szétroncsolt, magányos individuum nem tudja elhelyezni magát a világban,
végzetes tévedésekben él, és élen jár az önpusztító létmód fenntartásában.
Veszélyben az elemi szintű biztonság
– A Jobbik 14,77 százalékot ért ez az EP-választásokon. Noha sokan
próbálják meg ezt úgy értékelni, hogy előretörnek a baloldal által
szélsőségesnek nevezett erők – és mellé rendkívüli módon rettegnek is –, lassan
tényszerűen kijelentik, hogy ez a közel félmillió ember radikális nézeteket
valló, megtévedt szavazó. Ami nyilvánvalóan nem igaz. Nem lehetséges, hogy az
emberek inkább kiábrándultak, elfordultak a politikától, megunták a sehová nem
vezető vitákat, erre válaszul a Jobbik meg rátapintott például a közbiztonság
égetően fontos kérdésére és kimondott addig kimondhatatlan dolgokat? Az emberek
pedig azt mondták: szeretnénk ide egy rendőrőrsöt, mert a gyerekem nem tud
elmenni iskolába, félek este kimenni a házam elé.
– Robbanásszerű
eseménnyel állunk szemben. Kiderült, hogy a korább mérések – amelyek 1-2
százalékra tették a Jobbik támogatottságát – tévesek. Ez a félmillió ember nem
a semmiből jött elő. Ez a megrendítő változás annak a következménye, hogy a
kifosztás anyagi és erkölcsi vonatkozásai egyre több és nagyobb társadalmi
csoportnál már a legvégső fiziológiás határokat ostromolja. E csoportok pedig
erre értelemszerűen hisztérikusan reagálnak. Legalább egymillió olyan emberről
van szó, akik végveszélybe kerültek az anyagi – bedőlő lakáshitelek, vészesen
romló közbiztonság – és lelki bizonytalanságok miatt. E csoportok szemében a
parlamenti pártok már gyanakvást keltenek, s megjelent a szociális
„radikalizmus”. Összeérnek a gazdasági és a rendészeti dimenziók, ezek a
választók pedig ezekben a kérdésekben is biztonságot akarnak. Nem elég, vélik
felháborodottan, hogy anyagilag rosszabb helyzetben vannak, mint két-három
évtizede, de még az elemi szintű biztonságuk is vészesen megromlott. Ezek az
emberek kétszeresen is csalódottak: csalódtak a rendszerváltás rendszerében,
ami jólétet és biztonságot ígért. Az anyagi aspektus romlását még elviselnék
valahogy, ám az elemi biztonság megroppanása már éles reakciókat vált ki
belőlük. Már a múlt században is a kétségbeesett társadalmi csoportok immunreakciója
volt ez a pusztító liberális folyamatokra.
A liberálisok a tűzzel játszanak, amikor
gátlástalan cinizmussal mégis a végtelenségig vitték, viszik ezeket a
folyamatokat. A Jobbik a magyar társadalom pusztító liberális tendenciákra
adott immunválasza. Ez akár olyan brutális is lehet, mint amilyen maga az SZDSZ
és az általa kifejtett tevékenysége, nemzetpusztító munkája.
– Látványosan szenvednek a szocialisták, amióta az SZDSZ tavaly
kilépett a koalícióból. Imbolyognak mint a hajó, amely tőkesúly nélkül próbál
célt érni. Hogy mi a céljuk a csak nekik és az IMF-nek tetsző számok elérése
mellett, nem tudni, nem látunk sem gazdasági, sem társadalmi víziót, csak
megszorító politikát. Mi történt az MSZP-vel?
– Az MSZP valószínűsíthető széthullása „halmazati
büntetés” azoknak a kollaboráns szocialista politikai oligarchiáknak, amelyek
készségesen szolgáltatták ki pártjukat a globális birodalomnak. Az SZDSZ
egyfajta globalo-parazitaként egyszerűen gazdaállatként használta az MSZP-t.
Így most nemcsak az élősködő pusztul el, hanem az általa végzetesen
legyengített gazdaállat is. Növekszik a veszélye annak, hogy az SZDSZ-parazita
maradványai más gazdaállatot próbálnak keresni, és ezt logikailag valószínűleg
a Fideszben próbálják megtalálni. A magyar társadalom létérdeke, hogy ezt
minden lehetséges eszközzel megakadályozza.
|
