|
Szellemi-erkölcsi kibontakozás |
 |
 |
 |
Ma elképzelhetetlen olyan nemzetstratégiát – letünk egészére
vonatkozóan jövőbe mutató irányokat, teendőket – megfogalmazni, amely híján van
a szellemi, lelki útmutatásnak.
Nyilván többféle szellemiséggel, lelkiséggel lehet megközelíteni egy ilyen korszakos feladatot,
ám meggyőződesünk, hogy ma leginkább annak van létjogosultsága, amely – röviden
szólva – a jövő érdekében visszanyúl az éltető hagyományokhoz, az ember istenképmás mivoltához.
Alapítványunk okiratban rögzített, elsődleges célja „a Kárpát-medence magyar népe és
a Szent Korona történelmi sorsközösségében vele együtt élő más népek történelmi, kulturális, művelődési,
jogi hagyományainak kutatása, őrzése, továbbadása a mai kárpát-medencei társadalmaknak.
Az éltető-szerves történelmi hagyomány értékeinek, ismereteinek, tapasztalatainak
összekapcsolása, folyamatosságának létrehozása a jelenkor társadalmi-politikai rendszereivel
(törekvéseivel, szervezeteivel, folyamataival), különös tekintettel a történelmi-közjogi
hagyományokra, a Szent Korona eszméjére és tanára.
Valódi konzervatív politikai gondolkodást és magatartást szeretnénk meghonosítani!
A válság fő oka a világhódító neoliberális – anyagias, embertől, nemzettől
és Istentől egyaránt elrugaszkodott, individualista – felfogásban keresendő.
Abban, hogy a magyar politikusok, közéleti emberek, meghatározó véleményalkotók és véleményformálók
ezt a torz ideológiát, világlátást - akárcsak elődjét, a kommunista, birodalmi internacionalizmust -
szolgamód átvették, és a magyarság egészére – országra, népre, nemzetre –
nagy buzgalommal, kíméletlenül és felelőtlenül ráerőltették.
– A történelem ura a végtelen és mindenható Isten, a népek sorsát az általunk megismerhetetlen
gondviselés, transzcendens erő határozza meg végső soron.
Így társadalmi, gazdasági válsághelyzetünk, lelkiségi-szakrális elszegényedésünk vizsgálatakor ezt a tényezőt figyelembe
kell venni, nevezetesen az anyagi világ leltára, a jelen emberi minősége és nemzeti
kézben lévő gazdasági eszközei egymagukban nem alkalmasak megoldáskeresésre.
Keresztény felfogással ésszerű megoldások találhatók, olyanok, amelyeket a materialista-ateista megközelítés
az irracionális világba sorol.
Ezért vállaljuk az eredeti – a jelen liberális fogalomrendszerbe el sem helyezhető – gondolatokat,
s a velük együtt járó megítélést és vádakat.
Kívánatos, hogy a stratégia térjen ki a gyakorlati megoldási módokra, de más síkon tartalmazhat
olyan javaslatokat, amelyek végrehajthatósága társadalmi megrögzöttségek vagy politikaigazdasági
ellenérdekeltség miatt csaknem lehetetlennek látszik.
A gondolatnak saját szakmai viszonylatrendszerében jól kimunkáltnak kell lennie.
Mi nem a kompromisszumok robotosai vagyunk, valljuk, hogy meg kell haladni a bevettnek
tekintett gondolkodási sémákat és viszonylatokat.
Globaliz mus-populizmus, nacionalizmus, hagyomány és haladás, nemzeti
érdek és egyéni érdek, népszuverenitás és demokrácia valóságos értelmének kifejtése, annak
megmutatása, hogy a rendszerváltozás által kialakított politikai és fogalmi rendszer alkalmatlan
és hamis, maga a rendszerváltozás alapos meghaladásra szorul, ezért ezen rendszer
nem lehet mércéje egy hiteles nemzetstratégiának.
– A stratégiát a keresztény erények, az okosság, igazságosság, mértékletesség, bátorság
alapján kell létrehozni, jelen viszonyaink és történelmi hagyományaink alapján különösen az
okosság, igazságosság, s különösen a bátorság elve szerint.
Szakítani kell a külföldi, korábban kommunista irányú,
jelenleg európai uniós elvtelen jogfeladó állami magatartással és a
„tanuljunk meg kis ország lenni” ideológiájával.
A nemzetközi szervezeteket nemzeti érdekeinknek megfelelően,
minden gazdasági és jogi lehetőség kihasználásával kell megközelíteni.
A nemzetközi kényszerekre és realitásokra közösségre ártalmas következményekkel hivatkozó,
idegenérdekű politikai magatartást és közgazdasági ténykedést, közbeszédet ártalmas,
közösségellenes magatartásként kell értékelni.
– Változást nem erőszakra vagy forradalomra alapítva lehet és kell tervezni, mert konzervatív
felfogás szerint a politikai cselekvés jelentősen mérsékelheti a társadalom nehézségeit,
de az emberi állapotot mindig feszültségek jellemzik. Kiküszöbölhetetlen, elviselhetővé teendő
feszültség. Ezért fel kell hívni a figyelmet arra, ha bizonyos helyzetek társadalmi erőszakkal
fenyegetnek, ezeket azonban megoldásként tekinteni nem lehet.
A magyar történelem szabadságharcai joghelyreállító küzdelmek voltak,
nem akartak a régi rendszer helyett merőben újat létrehozni.
Legnagyobb szabadságküzdelmünk, az 1848-49-es is külső kényszerre adott válasz volt,
a történelmi osztály megnyitotta az alkotmány sáncait jogkiterjesztés útján.
- A társadalmat és az államot a közjóra törekedve, a szolidaritás, a legnemesebb testvériség
és a szubszidiaritás – a döntéseknek a jellegük szerint legalsó, legjobb hatékonyságú szintű
testület hatáskörében való meghozatala – elve szerint kell irányítani.
Az elemi szintű oktatást, egészségügyi ellátást, kulturális tevékenységet mindenkinek ingyenesen,
magasabb szinteken a rászorultsági és közteherviselési elv alapján kell nyújtani és az állam által szavatolni.
- Gyökeres alkotmányreformra, a történelmileg létezett alkotmányos rendszerekkel való
folyamatosságra, azaz a jogfolytonosság helyreállítására van szükség;
egyrészt a történeti folyamatosságban lévő szellemi, erkölcsi, jogi hagyománynak és erőnek
a jelen társadalom vérkeringésébe való bekacsolására,
másrészt a rendszerváltozási folyamatban felvetődött súlyos
nehézségek alkotmányos megoldására a történeti alkotmány szellemében, alaptörvények
vagy sarkalatos törvények útján, de semmiképpen nem az éltető hagyomány megtagadását
jelentő alkotmánylevéllel.
Nem „új alkotmányt” akarunk, hanem gyökeres alkotmányreformot,
az új alkotmány a történeti múlt megtagadását, a létrejöttekori viszonyok rögzítését, így
a viszonyok változásával újabb meg újabb alkotmány készítését, az intézmény jelentőség- és
rangvesztését jelentené.
– Alapvető a magyar társadalom traumáinak - Trianon, holokauszt, idegen megszállás,
kitelepítés-gulág, szabadságharc és a megtorlás - helyes értelmezése, megismerése és feldolgozása,
annak elérése, hogy a magyar nemzet mint közösség átélhesse saját eredetét, küldetését
és „szenvedés-történetét”, vagyis önazonosságát. Ezáltal is megszüntetendő a nemzet
szétszakadtsága, a részek közötti gyűlölet megértéssé változtatandó a „spirituális talapzat” helyreállításával.
Mindez életre keltheti a sokirányú változás, így a gazdasági kibontakozás szellemi-erkölcsi
forrásait, s a gazdasági megerősödés majd visszahat a közösség lelki-biológiai megerősödésére.
A helyzet kulcsa végső soron a nemzeti közösség lelkében van, az igazi kérdés az, hogy
tud-e még, tud-e majd a mai és holnapi társadalom valamely nagy családhoz hasonlítani
akkor, amikor súlyos rontások érik, képesek leszünk-e múltunkból és jelenünkből kikovácsolni a jövőt.
Azt szeretnénk, hogy a magyarnak is legyen hosszú távú, megfontolt
terve, víg esztendeje, bőséges aratása, jövője. Legyen ez a könyv a magyar szellem, tudás és
akarat messze hangzó kiáltása szebb és méltóbb jövőért!
Isten óvja Magyarországot!
Budapesten, 2008. Adventjén
|
|
